Asztrológia,  Spiritualitás

Belső erő

A mostani bejegyzésemet egy nagyon friss olvasmány élményem inspirálta főleg, meg persze a saját életem történései és persze a környezetem..Napok óta gondolkodom ezen, hogy vajon mitől függ kiben milyen erős az a bizonyos belső erő? Mert hogy mindenkiben van, ebben biztos vagyok. Mi alakítja? Mi rombolja? Fejleszthető-e? Nem vagyok pszichológus, tehát ilyen szempontból nem tudom/akarom megvizsgálni. A saját tapasztalataim tudom leírni illetve a saját hitemet.
Amikor megszületünk azt gondolhatnánk tiszta lappal érkezünk, hogy új élet kezdődik,amit mi alakítunk olyanná amilyenné szeretnénk, illetve amilyenné a körülmények engedik alakítani. Akár asztrológus szemmel akár kineziológus szemmel nézem ez messze nem így van. Az a bizonyos batyu, amivel ide érkezünk minimum félig tele van már a születésünkkor. Egyrészt benne van a saját előző életeink karmája, lezáratlan ügyei és az erre az életre vállalt feladataink, másrészt benne van a családunk génekben kódolt története. Hogy épp mit és hogyan élt meg az ükapánk, szépanyánk stb. Ez ma már (szerencsére) nem is olyan “misztikus”, elvont dolog, egyre többet foglalkoznak vele tudományosan (is). Ezek mind alakítják a mi belső világunkat, azt az erőt, hitet amivel “megküzdünk” a mindennapokkal. Aztán ott van a környezet: a szüleink, testvéreink, a szűkebb – tágabb család, a barátok, tanítók, ismerősök. Az ő visszajelzéseik és a felénk irányuló viszonyunk. Elfogadnak-e minket? Szeretnek e minket? Támogatnak e minket? Ezek a KÜLSŐ erők, amik nagyon nagy hatással vannak arra a bizonyos belsőre..
És itt jön -szerintem- az izgalmas kérdés: hogy vajon hogyan lehet az, hogy mondjuk valaki egy támogató, szerető közegből érkezve felnőtt korára csak hánykolódik, bukdácsol és szenved a saját életében, pislákol benne az élet és láthatóan kevés van abból a bizonyos hitből, belső erőből, ősbizalomból ami kivisz minket még a legsötétebb bugyrokból is. Míg mások a leglehetetlenebb életutat bejárva -akár egy pálfordulás után- megtanulják kihasználni a tartalékaikat, megtalálják magukban a belső MAG-ot és egy viszonylagos belső békével élik az életüket. És ezt a különbséget megfigyelhetjük akár egy családon belül is..az egyiknek sikerül a másiknak nem..Vajon mitől függ ez? Szerencse lenne csak?! Nem hiszem..
Asztrológusként egy születési képletben nagyon szépen vissza lehet vezetni, hogy valaki milyen erős belső erővel vagy akár fizikummal érkezik meg. Egyrészt nézhetem, hogy az aszcendense uralkodó bolygója, ami így a képlete uralkodó bolygója, milyen helyzetben van, támadják-e, milyen fényszögeket kap. Aztán meg lehet keresni a képletben a leggyengébb és a legerősebb pontokat (ezt nevezik az asztrológiában hylegnek és anarétának). Ezek, ha úgy vesszük, a tények. Na DE! Az asztrológia alaptézise és ezzel nagyon egyet értek: minden úgy jelenik meg az életünkben amilyen szinten azt megéljük: hiába van tele a születési képletem és a hétköznapi életem csupa jó fényszöggel, kedvező körülménnyel ha én azt nem látom meg. Akkor mit ér?! És hiába nehezített pályán érkezem az életbe, ha abból – még ha küzdelmek árán is- kihozom a legjobbat. Hiszem, sőt tudom: a belső erő fejleszthető.
Az emberi élet csupa hullámvölgy. Ahogy Micimackó mondaná: minden hepe után jön egy hupa. A belső erő, a hit talán itt mérettetik meg igazán, az élet apró dolgaiban. Tudok e még kitartani, ha már fogytán a bizalmam a dolgok alakulásában? Tudok-e hinni abban, hogy ami most nehéz esetleg kilátástalan egyszer elmúlik? És el tudom e képzelni -ott valahol belül- hogy mi lesz azután?! Tudok e hinni az életben? És fel tudom-e ismerni, ha a helyzettel egymagam már nem tudok megküzdeni és segítségre van szükségem?!
Izgalmas, gondolat ébresztő kérdések, mindannyiunknak.