Kineziológia,  Spiritualitás,  Természetgyógyászat

Hit

Több mint egy éve minden héten minimum egyszer futok. Gyerekkorom óta az életem része a futás, a sport, amit hosszabb, de inkább rövidebb időre felhagyok, aztán mindig újra és újra visszatérek hozzá (Kos Nap Mars felel a sok energiáért és mozgásért). 2019 év végén ismét megfogadtam, hogy rendszeresen, heti 2*3* futni fogok. Ha végig nézem a 2020 évet, ezt maximálisan tartottam is, szerintem nem maradt ki hét, minden héten legalább egyszer elmentem futni. Igen, dög melegben és fagyos hidegben is. Ezen a héten is terveztem, hogy megyek természetesen. Aztán 3 napig szakadt az eső, aztán jött a hideg, a szél, a hó, meg ki tudja még mi és én nem mentem. Se hétfőn, se kedden, se szerdán. Aztán eljött a vasárnap. Már kezdtem bele törődni, hogy hosszú idő után ez egy olyan hét lesz, amikor nem futok. De a szabad levegő és a mozgás annyira az életem része, hogy úgy döntöttem a szikrázó napsütésben, szél ide szél oda, elmegyek sétálni. A kapuig jutottam. Ott pedig visszafordultam. Bejöttem, levettem a kabátom és a cipőm. Nem, nem mentem el a kanapéra teát inni. Felvettem a futóruhám, jó melegen beöltöztem és elmentem futni. Gondoltam nem megyek a szokásos hosszú körömre (10 km) csak egy rövidet a faluban. Aztán elkapott a flow és a szélcsendes helyeken kellemesen melegített a téli nap. Gyönyörű, ragyogó téli idő volt. És végig mentem a nagy körön. Volt, ahol le volt fagyva, ott óvatosabban mentem, lassabban, mint szoktam és igen, visszafelé szemből fújt a csípős szél. Akkor még jobban fejemre húztam a sapkám és a sálat. És örültem. Örültem, hogy elindultam és bántam (!!), hogy a héten nem indultam el előbb. Na de miért is meséltem ezt el és mi köze ennek a hithez, a belső erőhöz? A spiritualitás, a megértés, az önreflexió, a mindennapi életben általában nem nagy dolgokban jelenik meg, nem hatalmas csodákban vagy drámákban. Hanem egészen egyszerű hétköznapi dolgokban. Például a futásban. Mi is történt velem a héten? Volt egy belső vágy, egy igény, egy hajtóerő: az hogy mozogjak, hogy elmenjek sportolni. A külső körülmények nem voltak kicsit sem ideálisak: eső, hó, hideg és szél. Aztán megjelent bennem egy bizonytalanság („ez nem futó idő”) amire rárezonált a környezetem: legalább 5 embertől hallottam a héten, hogy ebben az időben nem lehet futni, túl hideg van, túl nagy szél stb.. Na és itt van a kutya elásva, itt kell résen lenni és felismerni, hogy EZ AZ Ő HITÜK, AZ Ő HITRENDSZERÜK, AZ Ő GONDOLATUK, és nem az enyém. Természetesen bennem is volt kétség, ha nem lett volna, akkor nem tudta volna a külső hang felerősíteni a belső bizonytalanságomat. És gyakorlatilag egész héten elhittem ezeket a gondolatokat, véleményeket: minden nap menni akartam futni és minden nap lebeszéltem magam. Mi is történik ilyenkor? Megjelenik egy vágy, egy kívánság, helyzettől függően akár más érzés is, az hogy valamit szeretnénk csinálni, elkezdeni, változtatni akarunk valamin. Még nem vagyunk benne 100%-an biztosak, de az érzés, a szándék már ott van bennünk. És akkor jönnek a külső körülmények, mások hitrendszere, ami elbizonytalanít minket. A belső bizonyosság hangja halkul, egyre fogy bennünk a kezdeti energia. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem a saját és a „gonosz többiek” párharca. Véletlenül sem. Ezek mindennapos helyzetek, amikben sokszor mi vagyunk másoknak az ellenpólus, mi vagyunk a külső körülmény. Főleg ha gyerekekről van szó. És azt is fontos elmondani, hogy gyakran ezek nagyon is fontos külső hangok, mert adott esetben megvédhetnek minket attól, hogy túlzásokba essünk, elhamarkodottan döntsünk stb. De akkor mi is van itt próbára téve akár egy ilyen egyszerű, hétköznapi helyzetben is hogy fussak-e vagy sem?! A hit, a hitem, a belső bizonyosságom. A hitem abban, hogy tudom, hogy mi a jó nekem, hogy azt csinálom, amit a szívem diktál, hogy átgondolva a dolgokat, felelősségteljesen eldöntve tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és van annyi hitem, hogy a környezetem, mások hitrendszere nem tud engem eltéríteni. Vagy csak ideig, óráig. Ez a hit, belső erő mindenkiben megvan. Nevezhetjük intuíciónak is. Ami gyakran már olyan halk a világ külső zajaitól, hogy alig hallani. De fejleszthető, előhozható, erősíthető. És a jó hír az, hogy minél többet hallgatunk és figyelünk rá annál erősebb lesz.