Asztrológia,  Bach virágterápia,  Kineziológia,  Spiritualitás

Ősbizalom

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi az a dolog, ami alapvetően meghatározza azt hogy boldogok és elégedettek vagyunk az életünkben, hogy elfogadjuk a sorunkat és azt, amit az élettől kapunk azt mondanám: a SZERETET és az ŐSBIZALOM.

A saját életem tapasztalatai, a hozzám közel állók és főleg a velem együtt gondolkodó barátok, tanítók, segítők tapasztalatai is hasonlót tükröznek. És a hozzám fordulók problémái is, legyen az akár az asztrológiai, kineziológiai vagy a Bach eszencia tanácsadás, konzultáció. De mit is jelent szerintem az ősbizalom és hogyan tud ez nem működni, felborulni és gátakat építeni? 2 dologra bontanám: számomra van a világba vetett hit, a nagy egészbe, Istenbe vagy a felettesbe, teremtőbe, az Univerzumba, ki hogyan nevezni, szóval valami EGÉSZ-be vetett hit, az hogy ami körülöttem, a világban, a világomban van, az értem van. Azért, hogy engem tanítson, jobbá tegyen, fejlesszen, építsen. Hogy tapasztalatokat gyűjtsek, hogy azon a bizonyos számomra kijelölt spirituális úton feljebb lépjek. Ebbe bele tartozik a jó és természetesen a kevésbé jó is. Meg mondom őszintén nem is tudom, hogy hogyan lehet e nélkül a hit nélkül élni…útkeresőként, gondolkodóként én minden mögött a miértet keresem, és egy nagy egészben tudom csak elképzelni a kisebb részleteket. BÍZOM benne, még akkor is ha egy adott pillanatban nem is értem mi miért történik és még ha adott esetben nem is kellemes amiben épp vagyok, hogy ennek van értelme, értem van, engem szolgál, fejleszt, olyan tapasztalást ad, amiből tanulhatok és adott esetben, a kisebb rosszt kapom, ha épp erre van szükségem. Ez egy olyan hatalmas erő, bizalom, igen ősbizalom, amely bármilyen helyzetből kisegítheti az embert. Ehhez kapcsolódik kedvenc mantrám is: elmúlik, ez is elmúlik.

A másik ősbizalom pedig a MAGAMBA VETTET HIT. Mit is jelent ez? Bízom magamban, hogy amit teszek, amit döntök amerre indulok, az jó, az még ha kerülő utakon is de visz engem valami cél felé. Nem korholom magam, ha rájövök, hogy rosszul döntöttem, hanem felelősséget vállalva magamért és a döntéseimért és főleg, megbocsátva magamnak a hibákért, a tanúságokat levonva megyek tovább előre. Nem könnyű…tudom. De mi segíthet nekünk ebben? A kapcsolódás. Magamhoz, a belsőmhöz, a lelkemhez, az önvalómhoz aki folyamatos kapcsolatban van a Teremtővel. Aki sokkal de sokkal bölcsebb mint az egónk. Hogyan tudok kapcsolódni hozzá? Ez azt hiszem egyénenként változik. De az biztos, hogy összpontosítás, csend és figyelem kell hozzá. Belső csend. Van kinek ezt a meditáció adja meg, vagy a tánc, esetleg úszás, a természetben lenni, vagy épp futni, mint nekem. Kell, hogy találjunk magunknak időt, időt arra, hogy a lelkünkkel foglalkozzunk és megtaláljuk a BIZALMAT, magamban, a világban, a sorsban, a Teremtőben.

És ha ez nehezen megy, mert mindenkinek vannak olyan pillanatok az életében, amikor olyan sötét a gödör, hogy úgy érezzük, képtelenek vagyunk beengedni a fényt, kérjünk segítséget. Baráttól, mestertől, pszichológustól, bármilyen segítőtől. Segítséget kérni ér, és kell is. Csak a legbátrabbak tudják és merik ezt megtenni.