Asztrológia,  Kineziológia,  Természetgyógyászat

Úton

Sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Ennek több oka is van, a legfontosabb talán az, hogy most máshol volt a fókusz az életemben, máshol volt a figyelem és egész egyszerűen erre már nem jutott idő, energia, erő. Ahogy írtam is nektek egy nagyon fontos állomása jött el az életemnek, a természetgyógyász vizsgámra készültem és ennek most akkora prioritása volt, hogy majdnem mindent mögé rendeltem. Ahhoz, hogy sikerüljön a vizsga nem lehetett megspórolni a tanulásra fordítandó időt és energiát. A Szaturnusz már csak ilyen, nem is rejti véka alá, hogy kell a befektetett idő és energia, de ezek szoktak aztán később busásan megtérülni.

Amiről szeretnék ma nektek írni az megint csak a saját életemből inspirálódik, mi másból?! Ez pedig az ÚTON levés, haladás és a fókusz… Sokan sokféleképpen megfogalmazták már annak fontosságát, hogy nem (csak) a cél a fontos, hanem az út maga. Aztán arról is sokat olvashatunk más szemszögből, hogy milyen fontos a cél, hogy tudjuk, merre tartunk, és anélkül csak tévelygünk céltalanul. Valahogy nálam most minden keveredik… cél van, út van, fókusz van, de van benne egy nagy adag neptunuszi köd is (Neptunusz felelős mindenért, ami homályos, nem tiszta, ködös, de akár a szerelemben a rózsaszín szemüvegért is). Ha visszatekintek az elmúlt 6 évemre, akkor tisztán látszik, hogy van egy íve az utamnak, valamerre visz, van benne fejlődés és rengeteg, de tényleg rengeteg változás. A lényeg a következő szó: visszatekintve… mert amikor benne vagyunk egy helyzetben, főleg ha az egy nehezebb, problémásabb szituáció nem biztos, hogy tisztán látjuk, mi miért van, és főleg nem tudunk józanul, akár hálásan tekinteni a megoldandó feladatokra. Aztán utólag a kirakók a helyükre kerülnek és (jobb esetben) rájövünk mi miért volt és (haladó szinten arra is), hogy MINDEN értünk van. A fejlődésünkért, a változásunkért, azért, hogy esélyt kapjunk arra, hogy beteljesítsük azt, amiért jöttünk ebben a testben, erre a helyre, ebbe az életbe.

Az elmúlt években, sőt igazából egész életemben sokszor hallottam azt, hogy bátor vagyok. Hogy merek neki indulni dolgoknak, hogy nem félek változtatni. Ez igaz is és nem is. Asztrológusként tisztában vagyok vele, hogy van egy alap személyiségjegyünk, amit hozunk magunkkal és ezen igazából olyan sokat változtatni nem tudunk. De ott van a neveltetésünk, a szüleink, tanáraink a szocializációnk: mennyire bíztak bennünk, mennyire próbálhattuk ki magunkat gyermekként és fiatal felnőttként. Szülőként ezt szeretném én is tovább adni, amit kaptam a szüleimtől: vannak feladatok, kötelességek, de van szabadság és főleg bizalom. Nem akarom folyton korlátozni, felügyelni a gyerekeimet és túlfélteni őket. Bízom bennünk és a képességeikben (amellett persze, hogy figyelek rájuk). De van még emellett valami plusz, ami – szerintem – felnőtt fejjel a legfontosabb: a hitünk. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy van valami zsigeri bizonyosság. Amikor érzed, hogy az, ami felé haladsz, ami mellett vagy ellen épp most döntesz az pontosan úgy jó, ahogy van. Hogy ez most annak a nagy kirakósnak egy picike darabkája. És lehet, hogy fogalmad sincs, hogy hol lesz a helye ennek a darabnak, és azt sem tudod, hogy hol és mikor találod meg a következő puzzle darabot, de azt tudod, hogy ami már megvan, azt nem vehetik el tőled. Persze ez sem csillámpónis, rózsaszín parfümös tündérmese… hajjaj mennyire nem az. Vannak benne bizonytalanságok, meg még több bizonytalanság, meg megtorpanás, és néha hátra arc (vagyis kísérlet- mert azért fönt is résen vannak ám, tudják mikor kell ajtókat nyitni vagy bezárni ) és álmatlan éjszakák és persze félsz is, meg kérdések, sok sok kérdés. Ez nem lehet megspórolni. De ahogy neki indulsz, már valahogy jön is a következő lépés, ami adja az utána következőt… mert ahol a figyelem, ott a fókusz. Ha én megteszem az első lépést, akkor fentről küldenek majd nekünk segítőket, hogy meg legyen a második is. Vagy épp ellenkezőleg. Ha nincs zsigeri bizonyosság, csak tétova útkeresés esetleg pont bezárnak nekünk ajtókat. Ezzel sincs semmi baj, ezt sem lehet megspórolni. Ha valamiben van bátorságom, akkor talán két dolgot emelnék ki: van energiám és hitem elindulni (Kos Nappal és Marssal igazából ez „hozott” erény) és van erőm és bátorságom segítséget kérni, ha kell!